Kaposfői Tűzoltó Egyesület

Kaposfő községben, 1897-ben alakult a tűzoltótestület; legelső parancsnoka Pitz Gáspár volt. Erről hajdanán jegyzőkönyv is készült, de sajnos 1956-ban elégett. Tudvalévő, hogy Kaposfő (a volt Szomajom) községben németajkú lakosság is van. Bár egy a község, mégis: a helyi szokások egyik részét németfalunak, a másikat magyarfalunak mondták. A magyarfalusiak reformátusok, a németfalusiak pedig katolikusok. A községnek a második világháború végéig két tűzoltószertára is volt; külön a magyarfalusiaknak és külön a németfalusiaknak. A foglalkozást és kiképzést is külön tartották, de tűz esetén egy volt a község, ott nem nézték, hogy a károsult magyar- vagy németfalusi, ilyen esetben mindenki sietett a bajbajutott embertársán segíteni.
A háború előtti tűzoltóparancsnokok: magyarfaluban László János, németfaluban Wéber Ferenc. A háború után egy tűzoltótestület alakult, parancsnoka Wéber Ferenc 1948-ig. A háború alatt a felszerelés majdnem teljesen elveszett, az egész községben csak egy süllyesztett medencéjű kocsifecskendő és egy 600 literes favázas és fakerekű vizeslajt maradt. 1948-ban Wéber Ferenc a fiának, Wéber Jánosnak adta át a tűzoltóparancsnoki teendőket.
Wéber János, a testület új parancsnoka talált az egyik háznál egy régifajta kocsifecskendőt, ezt elhozatta a szertárba és ott egy kis költséggel kb. 700 ft-ból és sok munkával üzemképes állapotba, hozták. Így már két kocsifecskendővel tudtak kivonulni tűz esetén. Wéber János tűzoltóparancsnok 1951-ben sikeresen elvégezte a tűzoltóparancsnoki tanfolyamot, így a tanfolyam befejeztével többet foglalkozott a beosztottakkal. Ennek eredményeképpen 1953-ban beneveztek a Járási tűzoltóversenyre, kocsifecskendővel. Ezen a versenyen a kocsifecskendő kategóriában a második helyezést érték el. Jutalomképpen kapott az egyesület két öltöny egyenruhát. Ez volt az egyesület első egyenruhája.
1954-ben már egyenruhában tudtak megjelenni a versenyen. Ezen a versenyen az idegességtől egy kis hiba csúszott be és így csak a negyedik helyezést érték el. Betegség miatt 1955-ben nem tudtak megjelenni a versenyen, de 1956-ban már első helyezést értek el a kocsifecskendő kategóriában. 1950-től 1960-ig szerettek jönni a beosztottak a tűzoltó-foglalkozásra, mert a parancsnok igyekezett a kiképzést mindig változatossá tenni; alaki kiképzés, vizesgyakorlat, támadási gyakorlat stb... Ha a munkák jól haladtak, akkor még játékra is jutott idő (labdarúgás, kötélhúzás stb..) a tsz szervezéséig, tehát 1960-ig, amelyik családban tűzoltó volt, az a család mentesült a közmunka alól, tehát semmiféle közmunkára nem lehetett kirendelni a tűzoltót. A közmunkák a következők voltak: fogattal egész nap földet hordani útjavításra vagy a falu kenyerét elhozni Kaposvárról.
1957-ben kapott a község egy 400-as kismotorfecskendőt. Ez a motor egy perc alatt 400 liter vizet dolgozott fel. 1958-ban már motorfecskendővel neveztek be a járási tűzoltóversenyre. A kaposfői tűzoltók arról voltak híresek, hogy nagyon fegyelmezett testület volt. Ez annak köszönhető, hogy a parancsnok megkövetelte a fegyelmet és így nagyon szép eredményeket tudtak elérni. 1958-ban kezdtek foglalkozni az úttörőkkel is, azzal az elgondolással, hogy az utánpótlás is biztosítva legyen. A fegyelemnek köszönhető az is, hogy az úttörőcsapat éppen úgy, mint a felnőtt csapat szép eredményeket ért el. 1958 óta csapataink mindig az elsők voltak. A kiképzéseknél és a versenyre való felkészülésnél a parancsnok idejét és fáradságát nem kímélve, sokat foglalkozott a beosztottakkal, csakis így tudtak eredményes munkát végezni. 1958 óta minden járási és megyei versenyt Kaposfő nyert meg, amiről a szertárban lévő oklevelek is tanúskodnak. Három alkalommal országrészi versenyen is részt vettek és nem is rossz eredménnyel; kétszer második és egyszer pedig harmadik helyezést értek el.
A kaposfői testület a megyében is elismert volt. A területi felelős munkákat megszervezték és ezek a felelősök a tűz megelőzése érdekében sokat tettek. Évente legalább három ízben minden lakóházat és gazdaságot megnéztek, felülvizsgáltak. A terménybetakarítós előtt megnézték, hogy hova szándékozik a gazda a takarmányt és a szalmakazlat rakni, ezt ott a helyszínen közösen megbeszélték és felhívták a gazdák figyelmét a tűzrendészeti előírások betartására. A tsz-szervezés előtt a gazda köteles volt az udvarban 200 liter vizet tárolni tűzoltás céljára, a cséplésnél még 800 liter víz volt előírva, amit a csépeltetőnek kellett biztosítani.
1975-ben egyesült a három község tűzoltósága, tehát Kaposfőhöz tartozott még Kiskorpád és Kisasszond község, egy központi parancsnokkal és két egységparancsnokkal. Ettől kezdve a téli szakmai továbbképzést együtt tartották Kaposfőn. Így egységesebb volt a kiképzés és tudtak segíteni a társközségeknek mind a tűzoltásnál, mind a versenyre való felkészülésnél. A tűzoltóparancsnoki teendőket Wéber János 1981-ig látta el. 1981 óta ifj. Maurer József vette át a tűzoltóság irányítását.