Boldog névnapot kívánunk Levente, Irén nevű olvasóinknak!

Holnap Péter, Pál ünnepli névnapját.

Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.

Az öreg kutya azt gondolja: "Jajjaj! Most igazán ****ban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögbõl, gyorsan elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledõ leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált:
"Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
"Húúú!", sóhajt a leopárd, "ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.
Utánairamodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték.
"Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodik:
"Na, most mit csináljak?"
Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
"Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!"
Tanulság:
- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.
Ezzel nem akarom azt állítani, hogy öreg vagy, csak mások fiatalabbak